Itt ülök a fiatal fűz alatt.
Ágai földig érnek, körülölelnek,
Ágai földig érnek, körülölelnek,
mint a hajfürtök, melyek
csecsemőt függönyöznek.
Vagy mint azok a tincsek, amik
lágyan, lassan hullanak
arcomba, miközben
fölémhajolva megcsókolsz.
Itt ülök.
A szél finoman fujdogálja
leplezetlen testrészeim.
Pont úgy, mint amikor lefújod
arcomról, majd ujjaiddal
lesepred vállamról az ugornyai
homokot.
Sejtelmesen a fülembe súgsz
valami borzongatót.
Ülök.
Kevin Costner füvet nyír.
Hülyeségeket írok, hogy
fenntartsam az érdeklődést.
Az üres járatokban is csak Ő.
Fodrozódóan aláhulló,
aranyszínben simogató
szerelmet fantáziálok a pad köré.
Jár a fejemben.
Szomorú fűznek is mondják, és már nem vagy fiatal.