SZINTE Ő
Itt ülök a fiatal fűz alatt. Ágai földig érnek, körülölelnek, mint a hajfürtök, melyek csecsemőt függönyöznek. Vagy mint azok a tincsek, amik lágyan, lassan hullanak arcomba, miközben fölémhajolva megcsókolsz. Itt ülök. A szél finoman fujdogálja leplezetlen testrészeim. Pont úgy, mint amikor lefújod arcomról, majd ujjaiddal lesepred vállamról az ugornyai homokot. Sejtelmesen a fülembe súgsz valami borzongatót. Ülök. Kevin […]